تعریف
ਅ਼. [صبر] ਸਬ੍ਰ. ਸੰਗ੍ਯਾ- ਸੰਤੋਖ. "ਸਬਰ ਏਹੁ ਸੁਆਉ." (ਸ. ਫਰੀਦ) ੨. ਸੰ. ਸ਼ਵਰ. ਇੱਕ ਨੀਚ ਜਾਤੀ, ਜੋ ਭੀਲਾਂ ਦੀ ਸ਼ਾਖ ਹੈ। ੩. ਸ਼ਿਵ। ੪. ਤੰਤ੍ਰਸ਼ਾਸਤ੍ਰ, ਜਿਸ ਵਿੱਚ ਅਨੇਕ ਮੰਤ੍ਰਾਂ ਦਾ ਵਰਣਨ ਹੈ. ਇਹ ਸ਼ਿਵ ਦਾ ਰਚਿਆ ਦੱਸੀਦਾ ਹੈ.
ماخذ: انسائیکلوپیڈیا
SABAR
انگریزی میں معنی2
s. m, ence, endurance:—be sabrá, a. Impatient, avaricious:—sabar karná, hoṉá, v. a. To have patience, to endure:—sabarkattá, a. Abundant, plentiful:—sabar paiṉá, v. n. To repent, to be under a curse.
THE PANJABI DICTIONARY- بھائی مایہ سنگھ